Egyes hátrányaimmal tisztában vagyok - azt mondják, ha tudsz a hibáidről, megtetted az első lépést a gyógyulás felé.
A beismerés így hangzik: odavagyok a magukat semmilyen mértékben sem komolyan vevő akciófilmekért.
Is. Szeretem a magukat félig, vagy teljesen komolyan vevő akciófilmeket is.
Tavaly volt egy film, aminek megláttam a trailerét, és úgy gondoltam, hogy itt egy tökéletes agyzsibbasztó akciófilm. Aztán annyira katasztrofális kritikákat kapott, meg elmondták, hogy mennyire nem tartotta tiszteletben az eredeti képregényt, kiherélték, annyit sem ér, mint a vincseszter, amire felvették - röviden, kihagytam, nem néztem meg.
Aztán pénteken beszerelték a zinternetet tévével, én meg nekiálltam szórakozás után nézni. Kölcsönkaptam vagy negyven DVD-t, köztük a Red.
A trélernél többet felesleges elmondani róla, pontosan úgy jó, ahogy van, többször is élvezhető, semmiféle, az egysejtűeknél komolyabb agytevékenységet nem igénylő szórakozás. Tökéletes.
Ami pedig azt illeti, hogy a film tönkretette a képregény hírnevét, én a másik irányból közelítenék: megnéztem a filmet, és nagyon, nagyon kiváncsi lettem a képregényre. Természetesen itt is megértem azokat, akik a képregény felől érkeztek, és valamifajta kockáról kockára való feldolgozást várhattak (pl, mint a 300 esetén, ahol egyes kockák egy az egyben szerepelnek a filmben, Snyder lényegében storyboardnak használta az eredeti munkát), de a helyzet az, hogy a Red egy önmagában is életképes limonádé akciófilm mindenféle mélység nélkül. És különben is, mikor láthatom legközelebb Dame Helen Mirrent egy M60 mögött?
